Jure Novak - Ezért vagyok boldog - blog

altKiderül, hogy van még két jegy. Késve berohanunk. Látok egy szimpatikus pasit, aki megkér, hogy vegyek fel egy papucsot, csak nyugodtan, nem kell sietni. Zavarba jövök annak láttán, hogy milyen otthonos és közvetlen tér ez. Találunk két kis puffot a kanapé mellett. Leülünk. 

A férfi elkezd öltözködni. Jobban áll neki az összefogott haj. Nem hiszem el, hogy komolyan gondolja azt a nyakkendőt azzal az inggel. Végül mikor felveszi rá a kötényt, megnyugszom. Nem is olyan vészes ez a szett. Míg ő intézkedik, felmérem a terepet. Edények, az egyikben víz fő. Az asztalon tészta, könyv, bor, poharak, papírok. Az egész szoba – mert egy lakásban vagyunk, mint kiderült – tele van szétdobált szennyessel. Miután felöltözött, felszólít, hogy töltsünk magunknak a borból. Nem tudom, hogy reggel van-e vagy este. Meglep, hogy már nem hoz zavarba ez az egészen közeli közvetlenség. Iszunk a borból. Buliban vagyunk, a házigazda főz, s közben mesél. Az addig jó kedélyű borozgatást elfojtja a téma komolysága. Mint egy baráti beszélgetésben: tudod, hogy ennél a résznél nem iszol bort, nem rágcsálsz, hanem megértően figyelsz, és nem kell reagálnod, mert nem is tudnál. Maximum megsimogatnád a hátát zavartan, és a „tudom, hogy szar az élet”- mosollyal szavak nélkül fejeznéd ki együttérzésed. Megkér, hogy töltsük ki a teszteket, amiket az asztalon találunk. Volt-e olyan, hogy egy kéthetes perióduson belül egész nap rezignált voltam? Hogy nem tudtam örülni semminek? Hogy felpörögtem, majd minden ok nélkül elszomorodtam? S hasonló kérdések. Kilencből kilenc igen. Ajaj. Megkér, hogy segítsek kiosztani az evőeszközöket. Természetesen.

Különös ez, mert volt már rám hatással nem egyszer hagyományos színház. Megérintett, párhuzamot vontam, asszociáltam. Volt már rám hatással közvetlen alternatív színház, de az a hatás mindig ötvöződött azzal a kényelmetlen érzéssel, hogy valaminek részese vagyok, holott külső szemlélőnek kellene lennem. Itt egy pillanatra sem éreztem kényszeresnek. Nem volt távolság köztem és az előadás között. És itt most nem csak a fizikális távokról beszélek. Eltűnt a párhuzamos egyenesek közti tér.
Mindenki eszik, én nem bírok. Beszél, beszél, és elmeséli egy napomat. De azt állítja, hogy az övé. Hol van ő most? Vagy ez a szoba, ez én vagyok, ő pedig a soha ki nem mondott szavaimnak megtestesült őrzője? Most mégis továbbadja őket? Nem. Ez a lakás tele lim-lomokkal, ez bennünk van. Olyan mélyen, hogy innen nem másznak ki félszavak sem.
Vegyük kezünkbe tesztjeinket. Akinek ötnél több igenje van, jelezze. Hárman vagyunk. Ünnepélyesen közli, hogy hajlamosságot mutatunk a depresszióra. Majd beteszi nekünk Nina Simone-tól a Feeling Good-ot. Nem hiszem el, hogy már megint megtalált engem. Beöltözik egy – gyanúm szerint – hangyajelmezbe, lefekszik, felvesz egy görcsös pozíciót, amit kitart a dal végéig. Most kellene enni, de hogy egyek, miközben itt szenved? S megint hagyom, hogy győzedelmeskedjen az empátiám az életfunkcióim fölött. Már megint bemutatott önmagamnak.
Rám néz, megkér, hogy mondjak fel a diktafonjára bizonyos mondatokat. Megteszem. Feltesz kérdéseket, s az én hangomon visszajátssza rá a válaszokat. Utoljára azt mondja: boldog lehetnék. Válaszolok, hogy nem vagy az. Felelősséget érzek. Ugyan, ne vicceljek már. Ő döntött a válaszaimról, semmi közöm hozzá.
Mi a boldogság, amire mindnyájan vágyunk? Ha minden boldoggá tesz minket kivétel nélkül, eltűnik a saját egyéniségünk? Akarunk tehát nem szeretni is? Akarunk. Akarjuk, hogy eldönthessük, mitől érezzük rosszul magunkat. Ne döntse el helyettünk egy szer vagy egy betegség.
Ülünk, borozunk, ő cigarettázik. Hallgatjuk Janis Joplintól a Summertime-ot. Rájövök, hogy teljesen mindegy, hogy reggel van-e vagy este. A megszűnt idő felszabadító és nyomasztó burkában csak létezünk. Az élet pedig valami idegen, rajtunk kívül álló történet; nem vagyunk a részesei.


Nemzetközi Monodráma Fesztivál - fotók

NEMZETKÖZI MONODRÁMA FESZTIVÁL, BÁRKA SZÍNHÁZ 2013. X. 12-16.

Jure Novak: Ezért vagyok boldog
Glej Színház, SLO – Ljubljana
Előadja: Jure Novak

Alkotótársak:
Szerzők: Jure Novak, Katarina Stegnar, Urška Brodar
Előadja: Jure Novak
Fénytervező: Grega Mohorčič
Technikai asszisztens: Grega Mohorčič, Martin Lovšin
Fotó: Ivian Kan Mujezinović, Urška Boljkovac
Produkciós vezető: Inga Remeta

Írta:Pénzes Stefánia

A következő írás a 30Y koncertjéről szól!


JÖN!

2013. október 14. hétfő
I.
Kiss Anna: Másik idő
Bárka Színház, HU – Budapest
Előadja: Varjú Olga
II.
A vízzel szemben
Játssza: Spolarics Andrea
Egyszemélyes színház
Bárka Színház, HU – Budapest
18:00 Stúdió / 20:00 Bárka Kávézó

2013. október 15. kedd
Egyedül a színpadon (Kerekasztal-beszélgetés a monodráma műfajáról)
18:00 Bárka Kávézó

Krzysztof Bizio: Siralmak
Praktyika Színház, RU – Moszkva
Előadja: Szvatlana Ivanova-Szergejeva
Rendező: Viktor Rizsakov
19:30  Cseh Tamás terem 

2013. október 16. szerda
Bárka-archív: Gogol: Egy őrült naplója
Darvas Iván előadásában
Rendezte: Horvai István
16:00 Bárka Kávézó

Popriscsinok
18:00 Bárka Kávézó 

Harmadnap / Én… ő… ők… ő… avagy bukott angyal
DAKH Színház, UK - Kijev
Nasztaszja Filippovna: Tatjana Vaszilenko
Rendezte: Vladiszláv Troickij
Orosz nyelvű előadás
19:30 Cseh Tamás terem