30Y_MONO - blog

altJure Novak lenyűgöző és szűkkörű előadása után, a stúdióból a Cseh Tamás terem felé baktatva tolongásra lettem figyelmes. Kicsit éles váltásnak tűnt a tizenkét fős, depressziót boncolgató előadás után belecsöppenni egy nagy terembe, rengeteg fiatallal, akiket a közkedvelt és méltán népszerű 30Y zenekar vonzott főként. Mindenki elfoglalta a számára megfelelő helyet, a színészek (Szorcsik Kriszta, Dévai Balázs, Pásztor Tibor) a zenekar emelvénye előtti székeken, majd a bandával együtt elkezdték a zenekar „Sötét van” című számát énekelni.

„Na, helyben vagyunk” – gondoltam. Ez sincs annyira távol az előző előadás a depresszió-, önismereti-, személyiségelemző-témájától, melynek hatását nem tudtam, de nem is akartam lerázni magamról.
A közös nyitány utána a 30Y négy száma következett, a közönség láthatóan ismerte őket, sokan dúdolták a szöveget, ütötték a ritmust a lábukkal, ezzel is segítve a koncert jó, családias hangulatának megalapozását amely az előadás végéig meg is maradt.
Dévai Balázs követte őket, szövegében a fényképek által kiváltott nosztalgia és néha fájó szembesülés az öregedéssel, a hol szerencsés, hol szerencsétlen genetikával megáldott emberek gondolatai kaptak szerepet. A közönség nevet, némi remény is van a nevetésben, hogy mi a szerencsésekhez tartozunk majd.
Szorcsik Kriszta lépett színre, szövegével egy pillanatig azzal áltatva minket, hogy a fényképes nosztalgia vonalát viszi tovább, de hamar kiránt bennünket kellemesen merengős hangulatunkból, realistán akarja látni a dolgokat, érzéseket, emlékeket, de valahol végtelenül manipulatívan és mesterségesen állítva elő a nosztalgiát. Továbbhaladva, megjelenik egy elmulasztott szerelem lehetősége is egy benzinkutas hölgyemény iránt, elmulasztott szerelem, mert nem úgy alakulna ki ez a szerelem, ahogy főhősünk akarja, szenvedélyesen, romantikus filmhez hasonlóan mindent elsöprően, hanem szépen, lassan, számítóan dagadna egy biztos, de nem túl izgalmas szerelemmé. Ő akar lenni a nő mindene, minden gondolata, érzése és létigéje, de a pillanat elmúlt, már csak megszokott, bútordarabként lehetne szerelme. Ez nem tetszik, ez nem elég vadregényes. Idő visszateker, kocsiba visszaül és indít. Mosolygok, hogy „tipikus mai, romantikus reklámmal agyonetetett gondolkodás”.
Újabb 30Y-blokk következik, mely a „Tüzet raktam” számmal zárul, és a következő szöveges blokkot már a „Volt egyszer egy vadnyugat”-számmal nyitották meg.
Dévai Balázs ismét megtévesztően nosztalgikus-romantikus hangnemben kezdett beszélni a tűzről, már-már Nagy László verset vártam, mikor is elkezdett az általa felégetett indiánfalukról és a „kovboj-lét”-ről beszélni, és ezáltal értelmet nyert a háttérben hallható vadnyugatos fütyörészés.
Lehet-e felejteni a gyilkolást, miért kell gyilkolni, hogy nézel gyerekeid és feleséged szemébe, miután hazajöttél egy mészárlásról? „Ekkora csöpp gyerekeket égettem, mint te drága kisfiam” és „Ilyen asszonyok zokogtak gyerekeik után, éppen ilyenek, mint te, szívem”. Cinkos csönd a gyilkosok részéről. Gyilkolás értelme? Semmi, de valamiért csinálni kell. Rázom a fejem értetlenül.
Pásztor Tibor belekezd szövegébe, de Szorcsik Kriszta közbeszól. Újra belekezd, újra közbeszólnak, végül Tibor győz, és az árulásról kezd beszélni. Történelem órán világos, mint a vakablak, Görgey áruló volt, de itt a valós életben? Anya miért áruló? Mert hogy valamiért ő az, mert nincs itt, mert a női szeszély miatt idő kell neki, és ők hárman egyszer megint „MI” lesznek, és anyának olyan könnyes lesz a szeme, mint amikor eszébe jut a „lett volna báty” és a „lett volna öccs”, akik mindig megelőzték és ezért ő sosem első, de lesz jobb is, ez biztos, mert anya mondta, hogy csak miatta voltak idáig ők hárman „MI”. Várni, várni, várakozás közben igyekezni, hogy maradjon hely anyának, mert a szín igenis megtelik egyszer, minden lim-lommal. Könnyezek, toroktájékon szorítás.
Szorcsik nem szereti az öregembereket, fiatalságom teljes könyörtelen érzéketlenségével meg is tudom érteni. A lassúság, a kifogások, a szenteskedés, a panasz. Dévai enyhít. Ő szereti őket, bár régen nem így volt. Az öregszagtól gyerekként összerezzensz, majd mikor már elmúltak az évtizedek, belépsz régen látott szüleid lakásába és ugyanaz a szag, melytől rosszul voltál gyerekkorodban, idegen illat, idegenek emberek, te is idegen vagy, de a felemlegetett sztorik közösek. Felhörpinted a híg kávét, felszínes búcsú (jövő héten megint jövök), és már szívvel, lábbal és gondolattal kint is vagy a lakásból.
Pásztor Tibor a korosztályunk szemléletmódjával fogadkozik: soha nem öregszünk meg, örökké együtt leszünk a párunkkal, a libidónk soha nem fog csökkenni és a gyerekünk is egész életében úgy fog szeretni minket, mint a szkeptikus kamaszkor előtt, ahol elképzelhetetlen bárkit jobban szeretni, mint apát és anyát, és minden mondatuk megkérdőjelezhetetlen és tökéletes.
Szorcsik Kriszta befejező monológja. A lány stoppolás közben végigmereng gyerekkori emlékein, kamaszmúltján, a falusi házak között ülő férfiakat, akik végigmérik épphogy dudorodó mellét, újra érezni a kamaszlány védtelenségét és kiszolgáltatottságát az ilyen tekintetek ellen. Irány a város, ott minden jobb. Ez biztos. Itt csak fiúk vannak, és azok is iszákosok. Menjünk!
Az utolsó 30Y blokk következik, a siker töretlen. Nem lehet betelni, nem lehet elfáradni, ezzel az erővel és odaadással, amivel a srácok játsszanak, jó lenne végigtáncolni az egész életen.
Befejezés:

Álmomba ragad a nagy élet,
én sosem éltem akkorában,
hogy azt kéne most beletömni más vánkosába… 

A színészek és a zenekar együtt. Vastaps. Rengeteg pozitív energia, és ettől nem depresszív gondolatok…
Kérlek benneteket, gyertek vissza még egy kicsit!


Nemzetközi Monodráma Fesztivál - fotók


NEMZETKÖZI MONODRÁMA FESZTIVÁL, BÁRKA SZÍNHÁZ 2013. X. 12-16.

A nyitóesemény: 30Y_MONO

Alkotók
30Y zenekar:
Beck László - dob, vokál
Beck Zoltán - gitár, ének
Sárközy Zoltán - billentyűs hangszerek, vokál
Varga Ádám - basszusgitár, vokál
Vendég-alkotótárs: Kiss Tibor Noé
Bárka-színészek: Szorcsik Kriszta, Dévai Balázs, Pásztor Tibor
Dramaturg: Lőkös Ildikó

Írta:Máriás Lilla

A következő írás Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója című felolvasásról szól


JÖN!
2013. október 14. hétfő
I.
Kiss Anna: Másik idő
Bárka Színház, HU – Budapest
Előadja: Varjú Olga
II.
A vízzel szemben
Játssza: Spolarics Andrea
Egyszemélyes színház
Bárka Színház, HU – Budapest
18:00 Stúdió / 20:00 Bárka Kávézó

2013. október 15. kedd
Egyedül a színpadon (Kerekasztal-beszélgetés a monodráma műfajáról)
18:00 Bárka Kávézó

Krzysztof Bizio: Siralmak
Praktyika Színház, RU – Moszkva
Előadja: Szvatlana Ivanova-Szergejeva
Rendező: Viktor Rizsakov
19:30  Cseh Tamás terem 

2013. október 16. szerda
Bárka-archív: Gogol: Egy őrült naplója
Darvas Iván előadásában
Rendezte: Horvai István
16:00 Bárka Kávézó

Popriscsinok
18:00 Bárka Kávézó 

Harmadnap / Én… ő… ők… ő… avagy bukott angyal
DAH Színház, UK - Kijev
Nasztaszja Filippovna: Tatjana Vaszilenko
Rendezte: Vladiszláv Troickij
Orosz nyelvű előadás
19:30 Cseh Tamás terem