Kiss Anna - Másik idő - blog

alt


Feldobva, lelkesen érkezünk. Belépünk a stúdióba, ahol meglátjuk az izgalmas díszletet. Megpróbálom értelmezni. A bejárat előtt egy tükör kerete. Messzebb egy bagoly, könyvek, nyereg, szék, egy arany képkeret, jelentéktelennek tetsző tárgyak. S mindez egy piros bársonyon fekszik. Egy elegáns küllemű, szép arcú nő asszonyos otthonkában töri a diókat. Kellékraktár ez egy színházban? Padlás? Egy életunt, elvált nő emlékeinek birodalma? Avagy mindez egyszerre?

A nő énekelni kezd. Először halkan, majd ez fokozatosan szinte kiabálássá fajul. Az az érzésem, hogy gyanakszik, hogy nézem. Kívülálló vagyok, aki egy kulcslyukon át leselkedik; véletlenül bepillantást nyerek egy magányos nő vívódásaiba.
Elkezd meséket mesélni, majd fokról fokra azonosul a történetekkel. Végül már eljátssza őket, ő az összes szereplő; mintha valamit elmulasztott volna a gyermekkorból, vissza-visszakapaszkodik, de az elemelt, metaforikus valóságból folyamatosan visszacsúszik a - fizikálisan szintén megjelenő – rövid, de a mélybe taszító csúszdán. Talán válaszokat keres a múlt kérdéseire. Talán nem találja őket.
Kiss Anna versei, melyek már önmagukban is nehezek az üresség érzetének súlyától, a sötét színpadtérben az emléktárgyakkal találkozva visszhangozzák be a teret az elhagyatottság dallamaival.
Az asszony eltűnik, ketyegést hallunk jobbról, balról, a színpad felől. A nézőtér megtelik várakozással.
Egy új nőalak lép színre; a tükrön át érkezik. A dívák életbölcsességét és hazug hanyagságát látom benne. Beszélgetőpartnere egy festőállvány. Nő-férfi viszonyt látok felvázolódni, s érzem benne a felek menthetetlen magányosságát. Valóban érintkezünk mi egymással? Vagy mindez csak a fantáziánk tükrében zajlik?
A női magány súlyos természetének két arcát megismerve ólom nehéz gondolatokkal és közérzettel hagyom el a termet. Kicsit boldog vagyok, hogy nem takart be teljesen az a poros sötétség, ami végigvonult az előadáson, s hogy tudtam egy lélegzetnyi távolságot tartani.

Kiss Anna

Másik idő
Bárka Színház, BUD – Budapest
2013. október 14. 20:00

Alkotótársak
Balogh Edina, Nagypál Gábor, Tölli Juci

Előadó
Varjú Olga

Írta: Pénzes Stefánia


Nemzetközi Monodráma Fesztivál - fotók